Nocte Obducta - Sequenzen Einer Wanderung

One day you wake up thinking that you already know what do you want to achieve in your life. Your decisions will completely harmonize with your thoughts and nothing will make you feel insecure or imperfect. You can ease yourself: the time has come for long walks, pleasure of everything and wise, judicious words. What can an avantgarde black metaller do if it happens? Well, post-rock is a good solution.
Nocte Obducta, these german pioneers were always famous for their crazy approach and they've managed to unify the essence of pure black metal and extraordinary melodies. We know a great amount of bands who successfully did it, of course Dodheimsgard is still the emperor but concernant our German brothers, Nocte Obducta is at the head of the different performers. The two parts of Nektar: Zwolf Monde, Eine hand Voll traume and Seen, Flüsse, Tagebücher are beautiful moments of avantgarde history.
But time's passing by solace and which used to be interesting isn't as beloved as it was. I could mention another 10 causes why a band is leaving the unsettling elements to become the creator of of a post-rock orgy and they would be rather convincing to encourage you: Nocte obducta is playing their music for you. The music of instrumental flights, ethereal awakenings and slow purl of dreamy water. And what is the most beautiful thing in instrumental music?
That I can say anything, in some determinations it will be for certain cover for the music.
In several occasions German soliloquys make this record more colourful, more atmospheric and I'm sure they speak about wise things (since I don't speak german and I can't define the meanings)
But after all, meaning is so unnecessary in certain cases. Hail the standstill!

Amesoeurs - Amesoeurs

"Cest parce que nous sommes tous des imposteurs que nous nous supportons les uns les autres. Tel qui n'accepterait pas de Mentir verrait le terre fuir sous ses pieds: nous sommes biologiquement astreints au faux. /.../ Si nous avions le courage de regarder en face les doutes que nous concevons timidement sur nous-memes, aucun de nous ne proférerait un "je" sans honte"
/Emil Cioran/

Certitude is for crazy people - as we can surely mention hearing the only album of Amesoeurs and determining their introverted lyrics. This statement contains all the truth we can be familiar with. There will be always people who're thinking about only and better way of life but instead of killing 'em all we can let them live in a world made by Varg Vikernes and the whole pagan scene.
Every step we do is the equal with the others, every sound we hear is about ourselves and everything is connected with everything. And Amesoeurs is divine!
You could see the infamous syndrome of Chewbaccah-deduction and before you directly call me a snob wannabe with a mask of a philosopher and without any musical knowledge I have to declare that - yeah, it's true. But concerning miracles, Amesoeurs is on the top - every bigoted tone-deaf will redefine his life hearing this manifestation of the glorious French crew.
And what shall we imagine? Do you know the main band of Neige, Peste Noire? Yes? In this case forget about crazy thoughts of his extreme patriotic spirituality - yeah, what we could think about his poetic mentality proves to be right. Amesoeurs operates with very self-tormenting ideas that deny themselves before they can manifest, and this way of thinking only gives us a great expressive aesthetic, but this won't ever ease our burden. This mixture of insane elements of shoegaze, almost habitual inner self-destruction of black metal and a whit experiment of post-punk sound doesn't let us stay in doubts: this is a masterpiece of (real) bitterness and beauty, soul-consumer beauty. The dramy vocals of Audrey are just the tip of the pleasure, this generates a perfect symmetry with extreme outbursts of Neige. It's sufficient to hear their self-titled track to get to know new dimensions of delightness - but I suggest you to give the whole album a chance once or twice... in a day.
What have I said? Life has new meaning... in this case it isn't a cliche yet!

Moon of Soul + The Ocean koncert

Június 12-én harmadszor is hazánkban lépett fel a német The Ocean, akik post-metal körökben egyre ismertebb névnek számítanak, nemrég megjelent, Heliocentric névre keresztelt albumuk pedig valószínűleg még népszerűbbé fogja őket tenni, köszönhetően a gyorsabban ható, direktebb és dallamosabb számoknak. Hogy ezáltal mennyire sikerült maradandó dalokat alkotniuk, az idővel kiderül, én mindenesetre a Precambrian-ért egyelőre jobban tudok lelkesedni, de hát majd meglátjuk. Első alkalommal láthattam őket élőben, úgyhogy még izgatottabban vártam, mit fognak nyújtani, és utólag visszatekintve nem is kellett csalódnom bennük.

Ezúttal a kisvárdai Moon of Soul nyitott előttük, és progressive-en elszállós metal-jukat örömmel fogadhatta minden Cynic, Psychotic Waltz, esetleg Evergrey rajongó. Egy hosszabb pihenés után tértek vissza nemrég a színtérre, és látszott is rajtuk, hogy nem egy néhány éve együtt zenélgető bandát láthatunk, hanem jól összeszoktak mára, remekül alkalmazkodnak egymás játékához, személyiségéhez. A Csernyánszky-testvérek közül az énekes Gábor rendszeresen kommentálta is számaikat, volt, amely visszatérésük kapcsán számított különlegesnek számukra, de új nóták is szép számmal előfordultak repertoárjukban. Gábor viccesen meg is jegyezte, hogy azért a régebbi rajongóiknak sem kell aggódniuk, játszanak a korai klasszikusok közül is, és itt volt valóban az általam igencsak kedvelt Ébredés, de az újak közül a Jelenlét-et nevezném első hallás után fogósnak, annak lebegősebb, álmodozósabb jellege miatt. A Hang-Alkony-Menedék ezúttal is ütősre sikeredett, köszönhetően annak kontrasztos, menetelősebb majd leállósabb zeneiségének. A súlyosabb riffek élőben még inkább szembeötlőek voltak, először meg is ijedtem, hogy ez majd a kellemesebb, kalandozósabb témáik rovására is fog menni, de aztán szerencsére nem így lett, és az ekkor még elég gyér közönséget sikeresen vezették keresztül a lét tudattalan folyamatain, gondolatok és a valóság néma keresésében elveszve.

Aztán rövid átszerelés és következett is a The Ocean, akik rögtön az új album két számával, a Firmament-tel és a The First Coomandments of the Luminaries-szel nyitottak, és ezt láthatóan a közönség is örömmel fogadta. Az új énekes, Loic Rossetti élőben is remekül teljesített, az üvöltözősebb, hardcore-közeli énektémák prezentálása sem okozott neki gondot, csakúgy mint a dallamos, tiszta ének sem. Az újabb dalaik elsőre felismerhetőnek is számítanak, az olyan számaik, mint pl. a Swallowed by the Earth, már csak a refrén miatt is a könnyen beazonosíthatóságáról ismerhető. Azért játszottak a régebbi kedvencek közül is, ha jól hallottam játszották a The city in the sea-t is, de azért ezek már jóval komplexebb, több hallgatást igénylő számok ahhoz, hogy könnyen ráismerhetőek legyenek. Ez nem azt jelenti, hogy felejthető számokat játszanának, mindenesetre bonyolult dalszerkezeteik alapos odafigyelést igényelnek. Az ötös hardcore-közeli megjelenéssel is bír és a színpadon is olyan őrültek, intenzívek voltak, hogy azt egy szikárabb hc-banda is megirigyelhetné. Összetett témáik bemutatása élőben sem jelentett nekik gondot, habár az egyéb hangszeres-billentyűs témák gépről mentek, de előadásuk így sem volt nevezhető sterilnek vagy éppen kevésbé zsigeribbnek. Az új albumuk egy kétrészes koncepció első darabja, amiben a keresztény vallást próbálják boncolgatni különböző aspektusokból, jelen esetben a heliocentrikus világképet központba állítva, és habár a vallások ilyetén kritizálása számomra már annyira lerágott csontnak számít, hogy nem tud különösebben felizgatni a téma, de ők azért legalább nem a szokott formulákra mentek rá, de hát ez sejthető is volt, sosem voltak az egyszerű megoldások hívei. Azért kíváncsi leszek az év végén megjelenő Anthropocentric-re is, remélem azzal még teljesebbé fog válni a kép.

Zárásképpen a The origin of Species és a The origin of God volt hallható. de a közönség hívogatásának köszönhetően még egy szám erejéig visszatértek, amely a nézők örömére az Orosirian volt, bár erre nem vennék mérget (kis kitérőként meg is jegyezném, hogy lehet hogy csak az Ossian nevével való hasonlóság miatt üvöltözték ezt ennyien, hiszen néhányan iróniájuk remek megnyilvánulásának látták azt, ha ide-nem-illő bandaneveket ordibáltak be folyamatosan, és habár ez elsőre vicces is lehet, azért már miután felsoroltak mindent Akelától Darkthrone-ig, már inkább fárasztónak és gyerekesnek nevezhető). Ezután még lehetett velük beszélgetni is, de a közvetlenségükkel sosem lehetett gond, Moon of Soul előtt is lehetett őket látni fel-alá sétálgatni, meg hát ez nem is az az arrogáns, közönséget szóra sem méltató együttes. A merchpult választéka pedig ár tekintetében még a kedvezőbb kategóriába tartozott, kapható volt LP-ben a Heliocentric és a Precambrian is, de voltak CD-k és pólók is természetesen. Ami még külön öröm volt számomra, hogy két God is an astronaut LP is megvásárolható volt, valamint egy Falling down válogatás-CD, olyan együttesek dalaival, mint a God is an astronaut, a Mumakil vagy a The Ocean.

Összességében ez egy tartalmas, élvezetes este volt, jövőre is várjuk sok szeretettel The Ocean-éket.