Június 12-én harmadszor is hazánkban lépett fel a német The Ocean, akik post-metal körökben egyre ismertebb névnek számítanak, nemrég megjelent, Heliocentric névre keresztelt albumuk pedig valószínűleg még népszerűbbé fogja őket tenni, köszönhetően a gyorsabban ható, direktebb és dallamosabb számoknak. Hogy ezáltal mennyire sikerült maradandó dalokat alkotniuk, az idővel kiderül, én mindenesetre a Precambrian-ért egyelőre jobban tudok lelkesedni, de hát majd meglátjuk. Első alkalommal láthattam őket élőben, úgyhogy még izgatottabban vártam, mit fognak nyújtani, és utólag visszatekintve nem is kellett csalódnom bennük.
Ezúttal a kisvárdai Moon of Soul nyitott előttük, és progressive-en elszállós metal-jukat örömmel fogadhatta minden Cynic, Psychotic Waltz, esetleg Evergrey rajongó. Egy hosszabb pihenés után tértek vissza nemrég a színtérre, és látszott is rajtuk, hogy nem egy néhány éve együtt zenélgető bandát láthatunk, hanem jól összeszoktak mára, remekül alkalmazkodnak egymás játékához, személyiségéhez. A Csernyánszky-testvérek közül az énekes Gábor rendszeresen kommentálta is számaikat, volt, amely visszatérésük kapcsán számított különlegesnek számukra, de új nóták is szép számmal előfordultak repertoárjukban. Gábor viccesen meg is jegyezte, hogy azért a régebbi rajongóiknak sem kell aggódniuk, játszanak a korai klasszikusok közül is, és itt volt valóban az általam igencsak kedvelt Ébredés, de az újak közül a Jelenlét-et nevezném első hallás után fogósnak, annak lebegősebb, álmodozósabb jellege miatt. A Hang-Alkony-Menedék ezúttal is ütősre sikeredett, köszönhetően annak kontrasztos, menetelősebb majd leállósabb zeneiségének. A súlyosabb riffek élőben még inkább szembeötlőek voltak, először meg is ijedtem, hogy ez majd a kellemesebb, kalandozósabb témáik rovására is fog menni, de aztán szerencsére nem így lett, és az ekkor még elég gyér közönséget sikeresen vezették keresztül a lét tudattalan folyamatain, gondolatok és a valóság néma keresésében elveszve.
Aztán rövid átszerelés és következett is a The Ocean, akik rögtön az új album két számával, a Firmament-tel és a The First Coomandments of the Luminaries-szel nyitottak, és ezt láthatóan a közönség is örömmel fogadta. Az új énekes, Loic Rossetti élőben is remekül teljesített, az üvöltözősebb, hardcore-közeli énektémák prezentálása sem okozott neki gondot, csakúgy mint a dallamos, tiszta ének sem. Az újabb dalaik elsőre felismerhetőnek is számítanak, az olyan számaik, mint pl. a Swallowed by the Earth, már csak a refrén miatt is a könnyen beazonosíthatóságáról ismerhető. Azért játszottak a régebbi kedvencek közül is, ha jól hallottam játszották a The city in the sea-t is, de azért ezek már jóval komplexebb, több hallgatást igénylő számok ahhoz, hogy könnyen ráismerhetőek legyenek. Ez nem azt jelenti, hogy felejthető számokat játszanának, mindenesetre bonyolult dalszerkezeteik alapos odafigyelést igényelnek. Az ötös hardcore-közeli megjelenéssel is bír és a színpadon is olyan őrültek, intenzívek voltak, hogy azt egy szikárabb hc-banda is megirigyelhetné. Összetett témáik bemutatása élőben sem jelentett nekik gondot, habár az egyéb hangszeres-billentyűs témák gépről mentek, de előadásuk így sem volt nevezhető sterilnek vagy éppen kevésbé zsigeribbnek. Az új albumuk egy kétrészes koncepció első darabja, amiben a keresztény vallást próbálják boncolgatni különböző aspektusokból, jelen esetben a heliocentrikus világképet központba állítva, és habár a vallások ilyetén kritizálása számomra már annyira lerágott csontnak számít, hogy nem tud különösebben felizgatni a téma, de ők azért legalább nem a szokott formulákra mentek rá, de hát ez sejthető is volt, sosem voltak az egyszerű megoldások hívei. Azért kíváncsi leszek az év végén megjelenő Anthropocentric-re is, remélem azzal még teljesebbé fog válni a kép.
Zárásképpen a The origin of Species és a The origin of God volt hallható. de a közönség hívogatásának köszönhetően még egy szám erejéig visszatértek, amely a nézők örömére az Orosirian volt, bár erre nem vennék mérget (kis kitérőként meg is jegyezném, hogy lehet hogy csak az Ossian nevével való hasonlóság miatt üvöltözték ezt ennyien, hiszen néhányan iróniájuk remek megnyilvánulásának látták azt, ha ide-nem-illő bandaneveket ordibáltak be folyamatosan, és habár ez elsőre vicces is lehet, azért már miután felsoroltak mindent Akelától Darkthrone-ig, már inkább fárasztónak és gyerekesnek nevezhető). Ezután még lehetett velük beszélgetni is, de a közvetlenségükkel sosem lehetett gond, Moon of Soul előtt is lehetett őket látni fel-alá sétálgatni, meg hát ez nem is az az arrogáns, közönséget szóra sem méltató együttes. A merchpult választéka pedig ár tekintetében még a kedvezőbb kategóriába tartozott, kapható volt LP-ben a Heliocentric és a Precambrian is, de voltak CD-k és pólók is természetesen. Ami még külön öröm volt számomra, hogy két God is an astronaut LP is megvásárolható volt, valamint egy Falling down válogatás-CD, olyan együttesek dalaival, mint a God is an astronaut, a Mumakil vagy a The Ocean.
Összességében ez egy tartalmas, élvezetes este volt, jövőre is várjuk sok szeretettel The Ocean-éket.
Az október 13.-ai The Dillinger Escape Plan + Cancer Bats-koncert már eleve ígéretesnek volt mondható, viszont a hozzájuk harmadikként csatlakozó csapat kiléte csak még izgalmasabbá tette az amúgy sem gyenge felhozatalt: nem kisebb zenekar emeli ugyanis jelenlétével az este fényét, mint a post-metal színtér egyik vezető zenekara, a Németországból származó The Ocean! 
