Katatonia

Habár régóta a kedvenceim közé tartozik, sajnos a március 29.-i Katatonia (és Swallow the Sun) koncerten mégsem lehettem jelen, így úgy gondoltam, legalább a lemezeikkel próbálok vigasztalódni, még ha csak szobám magányában is tehetem. Paradoxnak hangozhat a megnyugvás természete a svédek bánattal jócskán átitatott zenéjével, ám számomra mégis van valamiért egyfajta terápiás jellege az ilyen és ehhez hasonló muzsikáknak, jelentsen ez jót vagy akár rosszat. Talán csak a tudat, hogy mindig van mélyebb és valósabb szintje a keserves életsiratásnak, talán csak merő perverzió, a lényeg, hogy Katatoniáék mindig képesek voltak jelentősen javítani hangulatomon. A '90-es évek elején felbukkanó banda sok pélyatársához (Paradise Lost, Anathema, stb.) hasonlóan a doom/death megalakulásában és népszerűsödésében játszott vitathatatlan szerepet, hozzátéve, hogy azóta nevezett bandák mindegyike hangsúlyos dallamosodási folyamaton esett át, csökkent a hangzásvilág zordabb, metalos éle, növekedett az alternative-nak mondott zenék hatása. Azt nem tisztem eldönteni, hogy az éjsötét hangulatok erőteljes visszaszorulása figyelhető-e meg ezáltal, vagy épp ellenkezőleg, csak immár művészibb, megfontoltabb módon hozva a letargia és keserűség selyemfinom bomlottságát. A kezdeti időszakból számomra az 1996-os Brave Murder Day jelenti a csúcspontot, míg az újkori Katatonia a Viva Emptiness-szel tudott tökéletes elégedettséget kicsalni belőlem és éteri nyugalmat zárni belsőmbe. Utóbbi album egyben szerintem az életmű eddigi csúcspontja, egyaránt magába foglalva a svédek metalosabb, sötét riffekkel terhelt birodalmát és lebegősebb, ürességet árasztó jelenüket (ami a Night is the New Day albumon újra kissé az előbbi felé billent el). Depresszív magábafordultság, elnéptelenedett városok, mélység és áthatolhatatlan üresség - hogy csak az anyag fő jellemzőit soroljam. "Keep it quiet here, I will not tolerate your noise" - énekli Renkse az A Premonition-ben, és ez nagyon jól fejezi ki az egész 'Emptiness hangulatát. Vagy ott a One year from now a teljes megosztottság és szorongás magában hordozásával, esetleg az Omerta a szépséges merengésével. És a várakozás végtelen nyugtalansága...

Amely engem is fogva tart, amíg csak meg nem tapasztalhatom, milyen testközelből átélni a boldogtalanság és zárkózottság általuk prezentált vízióját.