Ez itt a Paddy and the Rats bemutatkozó lemeze, amely bő háromnegyed órában egy olyan zenei világot tár elénk, amelytől garantáltan táncra perdül mindenki, akiben egy kis hajlandóság is mutatkozik az efféle muzsika befogadására. Márpedig én sem mutattam komoly ellenállást az ír mulatozós patkányok Flogging Molly-n és The Pogues-on edződött zenéje ellen, hogyan is tehettem volna. Vidám, gyors kocsmazenét hallhatunk, amely a punk szellemiséget is magán hordozza, ezt mutatják a gyors, egyszerű szerzemények, OI-OI-kiáltások vagy az élet gondtalan oldalát hangsúlyozó szövegek. Vannak itt azért szomorkásabb dalok is (Fuck you, I'm drunk), de összességében a lendületes nóták dominálnak, mint pl. az alig 3 perces, őrült mód bepörgött Poor ol' Jimmy Biscuit. Egyébként mindegyik számnak megvan a maga külön története, amelyek mind az írek rummal, gyors győzelmekkel, takaros menyecskékkel teli életét tárják elénk, vicces kalózpatkányos (vagy patkánykalóz? hehe..) image-dzsel tálalva. Először megijedtem a 15 szám tényétől, de aztán mégis vitt magával a síppal-dobbal-nádihegedűvel támadó könnyűvérű muzsika, keresztül felfedezésre váró vizeken, whiskey-től mámorosan.Igazából nincs is nagyon belekötni mibe - aki kedveli az ilyet, annak úgyis elhúzzák a nótáját, a többiek pedig vigasztalódnak valami komolyabbal.
C'mon drunk sailor, up to unknown seas!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése