Ha össze kellene állítanom egy általam leginkább kedvelt 10 albumból álló listát, bizony az uneXpect 2006-os In a Flesh Aquarium című műve előkelő helyet foglalna el rajta, amely tény valószínűsíti, hogy nehéz dolgom van, ha véleményem szeretném összegezni ezen zenei anyagról. Nem könnyű ugyanis sosem szuperlatívuszok nélkül nyilatkozni egy szívünkhöz igen közel álló dologról, személy szerint legalábbis sosem éreztem könnyűnek az informatív, érzelmileg mégis sokat mondó önkifejezés megvalósítását. De mielőtt még további általánosnak mondható megfigyelések kinyilatkoztatására vetemednék, hadd fejezzem még ki a stílusról alkotott véleményem is (ami igazából szintén egy hétköznapi ténynek nevezhető). Avantgarde metal-ként szokás ugyanis emlegetni a kanadai zenekar muzsikáját, ami aztán tényleg sok mindent magába foglalhat, teljesen különböző műfajokat egyesíthet egy különálló hangzásvilágot, felismerhető jellegzetességeket nem tartalmazó név alatt. Ez volt egyben az egész mozgalom lényege is, nevezetesen az össze egyáltalán nem illő, egyúttal előremutató konstellációk megszerkesztése, amely mindig az aktuális kortól idegenkedő, új utak felfedezésére törekvő emberek érdeklődésére tarthatott számot. Nincs ez másként zenei téren sem, ez a fajta irányultság itt, az esetek legnagyobb hányadában érthető módon egybefonódott az irodalom, a bizarr gondolatok és komplex lelkiség megnyilvánulási formáival; valamint olyan zenei megoldások felhasználására törekedett, amelyek a legtöbb emberből inkább csak megrökönyödést mintsem néma ámulatot váltottak ki.
Ekként írható le az uneXpect megalakulásának hátterében álló indokok összessége, és itt azzal az esettel állunk szemben, amikor valóban minden lehetséges műfaji besorolás teljesen esetleges, a zene valódi megszólalásából nem sokat ad vissza. Ha azt mondom, hogy a cirkusz ijesztő kavalkádját forrasztja egybe rémálmaink önmagából kifordult mennyországával és állandó belső diszharmóniánk zajos forgatagával, akkor maximum fellengzősen akarok fogalmazni, de az In a Flesh Aquarium testünket-lelkünket önmagával megbélyegző megszólalásából nem mondtam semmi primordiálisat, semmi behatárolhatót. A lemez egész hangulata, a vonósok egy absztrakt álomvilágot körvonalazó hullámzásai, a billentyűk megfoghatatlan végítéletet sugárzó futamai, a dobok legrémítőbb félelmünket kárörvendőn prezentáló ütemei mind-mind egy magasabb rendű összhatásnak, gondolatainkat mételyező gyermeki félelmeinknek vannak alárendelve és egyaránt hatással vannak összes érzékünkre és folytonos elfojtásra ítélt parttalan félelmünkre is. És ezek még mindig csak szavak és képtelen vagyok bármit lefesteni abból amit az uneXpect a maga leláncolhatatlanságábab visz véghez.
Jól jellemzi a zenei anyag teljességének kiismerhetetlenségét, hogy magam is csak a szövegek olvasásakor vettem észre az Another Dissonant Chord-hoz írott magyar sorok tényét (amely tétel, a 7. tévesen A Clown's Mindtrap-ként van megnevezve a hivatalos honlapjukon is, valójában az a 9. címe.) Saját felszínességemet próbálhatnám kiterjeszteni az egész világ örökös kívülzártságára, de inkább a folyamatot individuálisan mindenkit magába kerítő és kiküszöbölhető jelenségként tartom számon. Az anyanyelvünkön íródott szöveget az érdeklődők olvassák el maguk, engem elvarázsolt színtiszta egyszerűsége és kápráztatóan nyílt kibontakozása.
Disszonáns, feltárhatatlan és elementáris erejű. Felzaklat, karjaiba vesz majd magadra hagy, saját meztelenséged borzongató játékosságában.
"Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz"? - hogy valamiként mégis
"Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan
őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az
ünnepekre."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése