Mintha a szegélyek kérnének (saját)

"Mert olyan ez az álom, mert vonatként a lebegő"
Hálátlan vagy, nem teszed le rögtön!
Hallod, férne oda még melléjük bőven levegő
hogyha nem volna az egész börtön
vértelen.

Keringőztünk még, emlékszel? Elégedetlen voltál,
bezárult ismét s felfedte titkát
mint édesebb lett a válság, melyért lázasan szóltál,
ha szóltál és nedvesen nem vitt át
véletlen.

Kedvesebb volt az az őrület. Játékos könnyekből.
Háromból négyre saccoltuk pénzünk.
Valóban mostanság másodszor olvasva könnyebbül
kissé a kedv s a világért vérzünk
kéretlen.

Játszanám még egyre hogy másokhoz jegyzem szidalmam.
Mennyire színtelen vagy, barátom!
Nem olyan egyszerű ám hogy látatlanul hidaljam
át hiányod. Nem mozdul, ha rántom.
Értelek.