Képzelt Város - Mit nekem

Utóbbi években kezdett igencsak jelentőssé válni a hazai post-rock színtér, amit főképp olyan bandák megjelenésének köszönhetünk, mint a Rosa Parks, a Pozvakowski vagy a jelen esetben tárgyalt fővárosi Képzelt Város.

Első albumuk tavaly jelent meg Mit nekem címmel, és weboldalukon ingyen letölthetővé is tették, minek köszönhetően népszerűségük mára egyre szélesebb méreteket ölt. Az átlag-alternative- és post-rock-termelésből többek között a cselló használata emeli ki őket, amelyet a banda egyetlen női tagja, Gyöngyi szolgáltat számukra. Egyébként az album elkészülte előtt elmondásuk szerint egy ideig csak szokványos alternative zenét játszottak, a post-rock hatás csak később jött, de annál karakteresebb részükké vált aztán, amit a bemutatkozó albumon olyan instrumentális szerzemények is jól példáznak, mint a D2. Egyébként több dalukban is hallható ének Gergő által, ez a szokásos alteres megoldásokat hozza, némi melankolikusabb színezéssel. A Hercules-ben pedig Latinovits által hallhatjuk az ismert Ady-verset (A muszáj-Herkules), hozzá pedig a Képzelt Város szolgáltatja hatalmas óceánokat madártávlatból láttató vízióját. A könnyed szárnyalás, illatos nyári mezők és végtelen vizek fölött átívelő sodrás egyébként zeneiségük sajátja, ezt példázza ugyanúgy a játékos Papírhajó vagy a címe ellenére egyenes ívű, lendületesen haladó Zuhanó is. Szövegileg érzéseik, lelkiállapotuk kivetülését tapasztalhatjuk, hol könnyedebb, másutt mélyebb gondolatokban kivetülve; de általánosságban költőien megfogalmazott, szépséges soraik gyönyörködtetnek, ami az Ady-átirat ténye alapján nem is meglepő. Kedvencem a lebilincselő sorokkal megtámogatott, szédülten önmaga körül pörgő White Noise, amely nemcsak hazai viszonylatba nevezhető kiemelkedőnek (de ezt elmondhatjuk az album egészéről is).

Bemutatkozásként ez több, mint ígéretes, egy önfeledten maga alá temető hangáradat, szárnyaira vevő színpompás madár a felhőkön is túlról.