Hatóságilag Tilos - A híd

A Hatóságilag Tilos azon együttesek közé sorolható be, amelyeknél a változás, a fejlődés az évek és albumok előrehaladtával szemmel láthatóan mutatkozott meg, bontakozott ki. Persze ez betudható annak is, hogy az első album (Mi történt az éjjel? - 1998) készítésekor még csak 16 volt a banda átlagéletkora, így a fiatalok által frissen beindított punk csapatra még az ifjonti céltalan lézengés, artikulátlan, kezdetleges, mégis szerethetően gyermeteg szövegek voltak jellemzőek. A második albumtól (A folytatás - 2000) kezdve aztán a megkomolyodás egyre szélesebb kereteket öltött, ami a 2003-as 4., Filmek című lemezükön csúcsosodott ki. A korai gyors, egyszerű témákat felváltották a sokkal igényesebb, izgalmasabb dalszerkezetek, egyúttal elfordultak egy sokkal melankolikusabb, visszafogottabb irányba is. Úgy is mondhatjuk, hogy pont az első albumon fő értékként emlegetett pozitív életszemlélet szorult háttérbe, hogy egy kritikusabb, korunkat és annak negatív jelenségeit ostorozó irányba induljanak el. Az énekes/gitáros Tapolczai Attila bluegrass-os, folkosabb zenék iránti lelkesedése is kiütközött itt már, ezt pl. A civilizáció nevében c. szerzeményben hallható vonósok is jól mutatták. A 4. album után szüneteltették is a banda működését, Attila Németország felé vette az irányt, hogy egy teljesen más zenei közegben fedezhesse fel önmagát, saját világát. Ennek köszönhetjük 2006-os We are the ones albumát, ami azóta már egy Dreamer című 2. lemezzel is gyarapodott. Ezekre az anyagokra az akusztikus, egyszerűbb megközelítés, világzenei elemek és angol/magyar szövegek váltott alkalmazása volt jellemző. Közben Attila hazatért, a HT is újra összeállt, így 2007 végén meg is jelenhetett 5. albumuk. A punk világától szinte teljesen eltávolodott csapatra immár a rockosabb, zeneközpontúbb megközelítés vált érvényessé, és több támadás is érte őket, hogy eladták magukat, illetve korábbi világukat adták fel, amikor leszerződtek a BPRNR-hez. Én viszont ebben nem látok sok igazságot, és szerintem promóció tekintetében nem is tettek/tehettek sokat értük sajnos. A lemez rögtön két rövidebb szerzeménnyel nyit, ezek tempósabb, pörgősebb dalok, és a visszafogottabb nóták között azért rendre felbukkannak még ilyen gyorsabb menetű tételek. Az A gonosznak nincsen szarva esetében azért már megkaphatjuk a várt belassulást is, még ha összességében ez is egy középtempós szerzeménynek bizonyul. A szövegvilág tekintetében megmaradt az előző albumoknál egyre hangsúlyosabb társadalomkritikus él, vegyítve személyesebb sorokkal, mint amelyek pl. a Kicsi lányra jellemzőek. El lehet mondani, hogy Attiláék véleménye a fennálló állapotokról, a mindent beborító és mindenkit maga alá temető sekélyességről nem változott, hogy is változhatna, és a világban sem tapasztalható, hogy bármi is jobbá lett volna. Sajnálatos az is, hogy manapság a hasonlóan pozitív üzeneteket, reményt nyújtó változást közvetítő erőket legfeljebb egy "naiv idealisták" jelzővel szokás illetni, de az általuk sugárzott gondolatokkal már nemigen foglalkoznak.

A híd albumon dominálnak megszokott módon a fülbemászó dallamok, ami jópár HT-dalra jellemző volt, itt ilyen a címadó darab pl., annak kilátástalanságot sugalló szövege ellenére is.

Összességében egy nagyon is szerethető album született az érett gondolatok és megkomolyodott zeneiség együttes hatását kibontakoztató zenekartól.