amikor azt hittem hogy
beleástam már valamit földembe
mert azt hittem én
emeltem magamnak egy álcát
polcomat díszítve
harcomat kilesve
kerestem a legmegfelelőbb tervet:
mely' fog kisorsolni egy percet?
öleltem valamit csöndem rejtekén
most már
semmit nem rejtek én —
bár mindenem gyönge birtoklás
bár igazán nem is lehet a hiányt
bár létezne az a felpanaszolt fertő
és a bárka alatt tenger nem pedig
az az iszonyatosan pezsgő
önmagában párzó vérözön:
ebbe fúlva köszöntöm
és köszönöm magamnak
ezt a gyönyörű árkot melyet valóban
beleástam rég halott földembe
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése